Willkommen in Österreich

Mondtátok páran, hogy vezethetnék egy blogot Ausztriáról, ha már itt élek és tanulok - nem mondom, hogy rendszeres lesz, de azért igyekezni fogok időnként bejegyzéseket írni.
Szóval itt az első bejegyzés Tirolról képekkel és benyomásokkal.

Június harmincadikán jöttem ki Ausztriába - érettségi után másfél héttel, friss nyelvvizsgával (ami kb arra jó, hogy nem kellett felvételiznem az egyetemre, azóta köszöni szépen, a fiúk mélyén pihen, a németemet meg erodálja a beszélt nyelv), lelkesen és kissé arrogánsan. Tirol meg szeretetteljesen pofán vágott. Kijössz ide az iskolai németeddel, és nem úgy beszélnek, ahogy te azt az iskolában tanultad; ezt hiába fogadtad már el, akkor is sokkoló tud lenni, a tiroliak meg ráadásul olyan dialektust beszélnek, hogy egyes völgyekben örültem, ha a mondat felét felfogtam.

Thaur, a házakon túl, a völgyben Innsbruck van

Eredetileg ebben a hotelben dolgoztam volna - azonban ők úgy gondolták, hogy mivel tapasztalatlan vagyok, gyakornoknak vennének fel éhbérért, de dolgozzak nálunk szeptember végéig is, és akkor már 1500 eurót keresek! (Félállásban másfél hónap alatt többet sikerült összeszedni, szóval ennyit erről.) Mentünk ismerőssel az Arbeitskammerhez, de nem sikerült semmit sem visszatéríteni, és kaptam egy kedves levelet, hogy én vagyok az idióta és különben tudok németül. 

Oké, tény, hogy én is hülye voltam, hogy nem kértem már előre szerződést, de ezek után meg van a véleményem erről a hotelről. 

Pár nap múlva tovább utaztam Reuttébe, ami Tirol másik fele, és Németországban kell átszállni. Rengeteg nyugdíjas és turista utazik ezen a vonalon, vonattal mennek Mittenwaldig, aztán biciklivel vissza vagy tovább - Ausztriában az átlag nyugdíjas friss, élettel teli, élvezi a jól megérdemelt szabadságot. 

Kilátás az ablakból: 

Köllenspitze Nesselwängle fölött - elneveztem integető hegynek, igaz ebből a szögből nem látszik annyira jól a keze

naplemente Tannheim irányában

Másodszorra is sikerült belenyúlnom a hotelmaffiába; tizenhárom napot dolgoztam egy ötcsillagos szállodában szobalányként három török főnökkel, akik csak a feneküket meresztették a reggeliző asztalnál. Rendben van, hogy én is bevándorló vagyok, de fájt a fülemnek, ahogy ezek beszélnek - több mint húsz éve német nyelvterületen élve nem voltak képesek normálisan elsajátítani a nyelvet, ragozás nulla, de a dialektust belekeverik, és valamikor a hibás nyelvtanjuk miatt nem értettem, mit akarnak. Most vigyem ki a vödröt, töltsem meg vegyszeres vízzel vagy vágjam hozzá? Akkor persze jött a kiabálás, meg hogy tanuljunk meg németül. Hát, nekik sem ártana. :)

És igen, valóban túlérzékeny vagyok, de nekem ne mondja senki, hogy el kell viselnem azt a lenézést, amit az ilyen műveletlen, ápolatlan emberektől kapok, csak mert ő a Hausdame húga. A próbaidőm végén ki is rúgatott az egyik magyar kolléganő, de nem is bántam igazán. Jobb volt nekem nélkülük.

A harmadik hellyel viszont már szerencsém volt - igaz csak reggeliztettem félmunkaidőben, de megérte a normális környezetért, és hogy tiszta szívvel tudjak mosolyogni a vendégre. Néha ugyan dobálóztam a sótartóval, vagy nekimentem a tükörnek a poharas tálcával, és egyszer a hűtőhelyiségben lefejeltem egy kilógó tálcát, amit a főnök azzal nyugtázott, hogy kinevetett (igaza volt, folyamatosan történtek velem az ehhez hasonló balesetek), majd az orosz kolléganő lejegeltem a homlokomat.


És most néhány kép a Tannheimertalról:

Haldensee

pár héttel később direkt megkerestem ugyanazt a fát

egy átlagos fenyves Tannheim mellett 

patakpart; talán neve sincs

eltűnt a ködben a Köllenspitze

Tannheim mellett eső előtt/közben/után
így néz ki az átlagos tannheimertali nyár, habár az idei állítólag még a szokásosnál is nedvesebb és hidegebb volt
"Im Tannheimertal gibt es Winter und kalten Winter." (A Tannheimertalban csak tél van és hideg tél.)

nem, még nincs tehénfejős képem

ismét a Haldensee

talán ha földrajzórán így szemléltetnék a gyűrődést, megjegyezné a diák

vízesés Grän fölött

egyszer vagy fél órán keresztül csak mohákat fotóztam

pillangó az alpesi flórában

fotogén gyíkocska volt, nem zavartatta magát, amikor letérdeltem mellé

valahol Rauthon túl, hegyre fel

reggelente néha lángolt a Krinnenspitze

reggeli jóidőköd
(az időjárás-jelentésben becses neve Hochnebel)

mert az égbolt megunhatatlan

a Neuschwannstein kastély Németországban - mert a Tannheimertalból tényleg a szomszédban van

Mellesleg életeben először hosszabb időre német nyelvterületen ezen a környéken voltam, Füssen szintén nincs messze innen, talán ironikus is, hogy ide kerültem először. Voltam Füssenben is, de semmi sem volt ismerős, hiszen annak az útnak már tíz éve. 

Tirol gyönyörű, DE. 

Nagyvároshoz vagyok szokva, mégiscsak szegedi vagyok, és ez a vidék nekem túl zárt. Turistaként szívesen visszamennék, biztos vissza is fogok, amint lesz rá keret, mert vannak ott barátaim, de egyszerűen nem az én világom. Az infrastruktúra itt nincs annyira a toppon, messze vannak a nagyobb központok (Innsbruck másfél-két óra autóval forgalomtól és útviszonyoktól függően, vonattal még több), és egész nyáron csak menekülni akartam innen (bizonyára ez azzal is összefüggésben van, hogy a júliusom pocsék volt, félig önhibából). A nyaram egyik legjobb napja volt, amikor végre jöhettem beiratkozni Bécsbe, nagyváros, nyüzsgés (habár az egyik tanárom már megjegyezte, hogy neki túl csendes hely, no igen, Shanghai után biztosan az), és újfent szerelmes lettem az osztrák fővárosba. 

Hogy milyenek a tiroliak? Általánosságban kedvesen és segítőkészek, de mindig ki fogják maguk közül nézni a nagyvárosiakat. A dialektusok völgyenként változnak, három napot voltam Innsbruckban, ott nem olyan vészes, hiszen tartományi központ, a Tannheimertal viszont elég elzárt, egyedi dialektusa van. A tiroli fő jellemzője, hogy sz helyett s-t mondanak (kannscht kannst helyett, bischt bist helyett, Innsbruckból Innschbruck lesz), az ich az i, mindenki hallo és grüß dich. A Tannheimertalban még jobban felerősödik a bajor hatás (igazából egész Ausztria a bajor nyelvterülethez tartozik, Bajorország is inkább osztrákos, mint németes), idő mire rááll a füled - én két és fél hónap után értettem már a nagy részét, amit mondtak nekem, elsőre nagyon nagy sokk volt, hogy néha semmit. Múltkor viszont megnyugtatott a klagenfurti ismerősöm, hogy ő meg az ötztali tirolit nem értette a vonaton, szóval egyes nyelvjárások még az anyanyelvieknek is gondot okoznak. Egyszer voltak voralbergi vendégeink, és miután sokadszorra sem értettem meg, mit akar, rohantam a főnökért. 

Ennyi így első körben, nem ígérem, hogy mindig ilyen részletes leszek, biztos lesz még mondanivalóm Tirolról is.