A megnyitó

Vasárnap délben láttam, hogy a megnyitórendezvény ingyenes, rögtön meg is kérdeztem lakótársamat, eljön-e velem - mázlim volt, mert ha egyedül megyek, tuti nem jutok be a vörös szőnyeg mellé.

Nagyjából a következő beszélgetés zajlott le tegnap délután:
Én: Renate, Renate, mész a víziós megnyitóra?
Renate: Hát, nem tudom, készülnöm kell a holnapi idegenvezetésre. (Önkénteskedik a dalversenyen, csoportokat vezet körbe a Stadthalléban, ahol a verseny zajlik. Múltkor meginterjúvolta a fehérorosz televízió.)
Én: Nem akarok egyedül menni.
Renate: Megkérdezem a kollégákat, és meglátjuk.
A kollégák pedig természetesen azt mondták, hogy mennek.

a Rathaus bal oldalról

Először a tér bal oldaláról mentünk be; a kapuknál kidobatták a műanyag flakonok kupakját, aminek nem értem, mi értelme volt, mert ha balhézni akarnék, a kupak nélkül is tudnék, beleszagolni nem szagolt bele, mi van benne. Az egésznek annyi eredménye lett, hogy kidobtam az üveget is, és a program végére megfájdult a fejem és teljesen kiszáradtam, mert nem tudtam inni.
Később kijöttünk a tömegből, megkerültük a városházát, hogy a jobboldalra mehessünk Renate kollégáihoz; mivel önkéntes, bevihet egy plusz embert, így jutottam végül egészen a vörös szőnyeg mellé, ahonnan testközelből lehetett látni az összes művészt.

Szóval következzenek a képek:

"Az elfogadás a szabadság leánya."

a jobb szélső tribün szinte teljesen üres volt, nem egészen értettük, miért van ott; az önkénteseknek pedig valahogy elfelejtettek szólni, hogy bemehetnek oda

muszáj volt befotóznom a kupola alá

a dánok - Anti Social Media

a finnek - Pertti Kurikan Nimipäivät, nagyon édesek voltak, mindenkivel kezet ráztak, aki útba esett

az olaszok és a finnek a színpadon

az első normális képem Conchitáról; nem volt egy egyszerű művelet fotózni

"- Mi a titka, hogy mindig ilyen friss és csinos vagy?
- Smink. Rengeteg smink.
- Nem látni."

The Makemakes, Ausztria

Boggie

Maria Olafs, Izland

Knez, Montenegró

Eduard Romanyuta, Moldova; a háttértáncosok rendőrnek öltözve láncban hozták be az énekest, aztán megszabadították tőle, mert sietniük kellett a Rathausba, nehogy lekéssék a polgármester köszöntőjét

Mellettem egy ausztrál-német duó állt; minden egyes eladó nevét tudták, kiabáltak nekik, és néhányan oda is jöttek beszélgetni, mint például a csehek, a portugálok és a finnek. 

Ért még egy kellemes meglepetés este, ugyanis Renate egyik kollégája osztráknak nézett. Elbúcsúztunk, két puszi, és odahúzott még egy harmadikra is, aztán a következő beszélgetés zajlott le: 

- Tudom, hogy Ausztriában két puszi van, de nálunk a Svájcban három. 

- De ő magyar - mondta Renate, én meg csak vigyorogtam. Németnek már néztek, osztráknak pedig ez volt az első alkalom. 

És zárásképp még pár kép keddről, amikor az órák között volt időm kimenni a Rathausplatzra szétnézni: 

jól megfér egymás mellett Bécs zászlaja és a szivárványos lobogó

a Rathausplatz előlről

a britek - Electro Velvet, nem csak felvételen jók, hanem élőben is

További posztok később, mert van még miről mesélnem~