Nemsokára itt a hétvége, ami azt jelenti, hogy véget ér a kurzus, és megyünk haza. Nagyon-nagyon gyorsan elrepült ez a három hét, és sokszor azt se tudtam, hova tűntek az órák, a napok, annyira jól éreztem magam. Persze eléggé fáradt vagyok, és már hiányozik egy kicsit az idő magamra, de hát nem lehet az ember bármikor ilyen nemzetközi, színes és kedves csapatban, ahol nem számít, hogy honnan jöttél, mert összeköt a nyitottság, valamint Finnország és a finn nyelv szeretete. Nem számít, hogy ki mennyire tud finnül, ha kell, kézzel-lábbal megértetjük magunkat.
Nagyon fog hiányozni Finnország, de hiszem, hogy még visszatérek, egyszer talán itt fogok élni. Hiányozni fog a fenyőillat, a nyári fényes éjszakák, a folyó csípősen hideg vize, és az emberek, akikkel itt megismerkedtem. Ma már pityeregtünk egyet az egyik tutorral; ő sírta el magát először, hogy mindannyiunkat szeretne befogadni, aztán én is csatlakoztam, mert szinte mellkason vágott a gondolat, hogy nem tudom, mikor térek vissza, és egyáltalán nem olyan könnyű tartani a kapcsolatokat országhatárokon átívelően. Szerettem volna mindenkivel egy kicsit több időt eltölteni.
Most is pityergek, pedig nem kéne, mert éppen meglepetést készítek a finnjeinknek, és szeretném, ha szép lenne. Annyi mindent köszönhetünk nekik, és persze egymásnak is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése