Amikor a Hetalia visszaköszön

Gondoltam jó lenne egy posztot írni a sztereotípiákról, ha már ilyen rövidke idő alatt megismertem pár finnt, mert unom azt hallgatni, hogy

a) Finnország egy sötét porfészek, 

b) az összes finn depressziós alkoholista,

c) minek akarok én oda menni, nincs ott semmi,

d) mindenki beszél angolul, szóval minek tanulsz finnül?

Köszönjetek szépen a két bácsinak; a baloldali Finnország karaktere a Hetaliából, a jobboldali pedig az oului Toripolliisi, a piacfelügyelő, a város jelképe.

Kezdjük az elején: anno gimiben a Hetalia miatt kezdett el érdekelni észak, és szépen fokozatosan beleszerettem magukba az országokba is, főleg Finnországba, ami kulturálisan teljesen kilóg abból a térségből. Azután jött a finn nyelv; bekérezkedtem nyelvórákra, kevés diák van, mért ne jöhetnék, ment is.
(Aztán jött a másfél éves kitekintésem a kínaiba, köszi, elég volt, még heverem.)
Bizonyára még sokan vannak rajtam kívül, akik a Hetalia miatt kezdtek érdeklődni egy idegen kultúra iránt, és hálaimákat remegnek Hidekaz Himaruyának, amiért elkezdte rajzolni ezt a mangát. Egyáltalán nem olyan fura emiatt egy nyelvbe kezdeni, mert még ki tudja, mi lehet belőle.

Kicsit elfogult vagyok az országgal és a nyelvvel kapcsolatban, szóval ennek köszönhető az, hogy ez a poszt ilyen szenvedélyes hangvételű.
És a baráti köröm felét a finnek köszönhetem (a másik felét pedig az írásnak).

Finnország nem csak sötétségből áll. Rendben, nyáron voltam ott, mit tudhatom, mi van ott télen (két órás alkonyat a legnagyobb világosság, felkelsz, sötét van, bemész az egyetemre, valamennyi világosság, mire hazamész, ismét sötétség), a fényes éjszakák viszont maradandó élményt jelentettek; az idő nagy részében derült ég volt, ami azt jelentette, hogy nagyjából így nézett ki a legsötétebb pontja az éjszakának:

fotózva az Oului Egyetem egyik parkolójából kevéssel a fényképező akujának lemerülése előtt, a búcsúestén

Nyilván ez nekünk délieknek egzotikusabb, és télen fordított a helyzet; jól viseltem a fényes éjszakákat, most már azt kellene kipróbálni, hogy viselném a sötét nappalokat (tekintve hogy már nyafogok a rövidülő nappalok miatt, rosszul).

A finnek rendesen ki is használják a rövid nyárt, a fesztiválok egymást érik, a városok pedig élettől lüktetnek. Nagyon tetszett, ahogy a napfény előcsalogatta az embereket, és míg én fáztam, amikor elment a nap, ők vígan rohangáltak póló nélkül.
Egyébként nagyon kifogtuk az időt, mert még a sarkkörön, a Santa Village-ben is 24 fok volt, és picit délebbre, Rovaniemiben vígan pancsoltak a Kemijokiban.

ha nincs róla fotó, meg se történt

Ismerek antialkoholista finneket. Meg oroszokat is. Duh.
Ha ismeri valaki a Finnish Nightmarest (egy átlagos, félénk finn kellemetlen szociális helyzetekbe kerül, szaladj lájkolni az oldalt, ha még nem tetted meg), elújságolnám, hogy a rajzolója volt nálunk előadást tartani és beszélgetni velünk a sztereotípiákról, és azt mondta, hogy az ő Mattija direkt nem iszik, hogy ezzel ne támogassa ezt az előítéleteket a részeg finnekről.
A depresszióról nyilván nem tudok sok mindent mondani, lévén nem vagyok szakember, de nekem elég vidámnak és életrevalónak tűnt mindenki. A nagy finn személyes tér pedig létező jelenség, ami csak a szaunában oldódik fel (avagy amikor bezsúfolódtunk több mint húszan a nyilvános szaunába a folyón, és az akcentusunkat hallva rögtön kérdezősködtek az idegen finnek, honnan jöttünk). Utolsó éjjel magyarázott valamit erről az egyik tutor, én meg szépen fogtam magam, és egyrészt kísérletként, másrészt pedig hogy ne üljek a földön, beültem közéjük a padra. Egyszer csak azt vettem észre, hogy magyarázás közben folyamatosan húzódnak arrébb a finnek, én pedig azon merengtem, hogy vajon a szúnyogriasztóm ilyen büdös-e.
(Gyerekek, vigyetek magatokkal, különben szúnyogvacsora lesztek. Ez nem vicc, három hétig a táskám állandó lakója volt az a kis flakon, és az egyik első szó, amit kint tanultam meg, az a szúnyog volt, hogy szidhassam őket. És legalább öt méterre állj, ha befújod magad, különben nem csak a szúnyogok fulladnak meg.)


Finnország a természeté. Nem irtanak szúnyogot, nincs szemetelés az erdőben, saját magadnak annyi bogyót és gombát szedsz, amennyit elbírsz (jokamiehenoikeus), bárhol és bármikor. Folyton fekete áfonyába botlottunk séta közben, meg is dézsmáltuk a bokrokat. A levegő ropogósan friss, fenyő-és napfényillatú.
És láttál-e már szebbet, mint akármelyik idilli finn tó?

Elijärvi Kuusamo mellett

Igen, a többség beszél angolul, de mindent megér az a meglepett nézés, amikor mondod, hogy beszélek finnül. Elég idegesítő tud lenni, amikor meghallva az akcentusod rögtön át akarnak váltani angolra (egy előadáson azt mondták: a legtöbben ha összefutnak egy külföldivel, rögtön az angolt akarják gyakorolni), holott te nem azért utaztál jó pár ezer kilométert. És olyankor nyomatékosan meg kell mondani, hogy te igenis finnül akarsz beszélni, különben nem hiszik el. 

Bár nekem valószínűleg nem olyan észrevehető az akcentusom, mert visszafelé az oului reptéren finnül beszéltek velem, pedig már rögtön az útlevelemen látszik, hogy nem odavalósi vagyok.
A félév első órája után megkérdeztem a tanáromat, hogy szerinte mennyit fejlődött a finnem, míg kint voltam, mire azt a választ kaptam, hogy látszik, hogy már folyékonyan tudok kommunikálni, és mindent megértek, amit mesél nekünk nyelvórán. Ma pedig megdicsérte az akcentusomat (a németet is! sok év munkája, most már az osztrákomat kell fejleszteni), még az ä-n és az e-n kell dolgoznom sokat ahhoz, hogy ne lehessen rögtön kiszúrni, honnan jöttem. (Sokan nem értik, miért akarom lehetőleg akcentus nélkül beszélni az idegennyelveket; szeretném leszögezni, hogy csak a sajátom zavar, ezt valahogy belém nevelték kéttannyelvűn.)

Ízelítőnek a finn hangzásából itt hagyok egy részletet a Kalevalából Veera Voima előadásában (mert nem ússzátok meg Kalevala nélkül!): 

A csoportommal az Oulanka nemzeti parkban; nagyon hiányoznak, imádtam, hogy ennek a nagy, nemzetközi családnak a részese lehettem. <3 (A képen sajnos nincs rajta mindenki.)

Összefoglalva alig várom, hogy újra Finnországba látogassak, legyen az Oulu vagy egy másik város, és remélem, hogy hamarosan találkozhatok a barátaimmal, akiket ott ismertem meg. <3

Előbb-utóbb jön bejegyzés sok-sok képpel Ouluról, Kuusamóról és Rovaniemiről~