2016. július 9., szombat

Megérkeztem Ouluba :3

Kalandos utazás volt, de repülni nagyon szép volt, és a salmiakki mellé megvettem életem legaranyosabb teáját. 

igen, múminos fekete tea és az elmaradhatatlan salmiakki

Féltem egy kicsit a repüléstől; nem görcsösen, de azért bennem volt, hogy mi van, ha mégis lesz valami probléma, de előtte direkt néztem videókat a felszállásról meg ilyesmi (igen, szeretek ilyesmire nagyon készülni). Szóval nagyon jó volt repülni, habár éjjel csak a fényeket láttam (Helsinki felé tiszta idő volt), még kicsit unatkoztam is. Viszont Finnország fölött már felhős volt nagyon, olyan volt, mintha tejben szálltunk volna le.


Helsinki reptere már csak azért is emlékezetes marad, mert sikerült elhagynunk egymást az útitársaimmal. Én kiterültem, hogy alszom, aztán nem sikerült, mert rettenetes migrénem volt (gondolom akkor jött ki az izgalom), szóval végig szinte beszélgettem valakivel, vagy éppen szenvedtem. A többiek elmentek szétnézni és otthagyták a táskáikat, mert mondtam, hogy vigyázok rájuk, erre csak nem jöttek, csak nem jöttek. Kiderült, hogy sikerült kimenniük egy ajtón, ahol nem kellett volna, és ezzel elhagyták a tranzitot, és nem engedték őket vissza.

Na már most a helsinki reptér éjszaka úgy néz ki, hogy sehol egy lélek. Még az innsbrucki pályaudvaron is több élet volt hajnali egykor, mint ott. Az ajtóra, ahol a többiek kimentek, nincs kiírva, hogy a másik irányból nem lehet visszajönni. Szóval keringtek egy csomó ideig, a finnek nem értették, mi bajuk, és miért nincsenek náluk iratok, aztán nagy nehezen sikerült találniuk két biztonságit, akik hajlandóak voltak segíteni. Közben bemondatták a nevemet, én azon kívül nem sokat értettem a szövegből (éljen a finn akcentus), fogalmam sem volt, hova kéne menni, szóval felvettem a cuccokat, elmentem megnézni, hol kell beszállni az oului repülőre, de ott egy lélek sem volt. Visszamentem az előző helyre, közben gondolatban már vagy ötször felültem volna a bécsi járatra (mert pont ott várakoztam, ahonnan az indult), hogy most már inkább hazamegyek (nagyon nyűgös vagyok alvás nélkül), aztán jött egy biztonsági emberke megérdeklődni, hogy én vagyok-e az, akit keresnek, és levitt a többiekhez. Próbáltam faggatni, hogy most mi van, de annyit se bírt kinyögni az emberünk, hogy elvesztek, és mindenük ott van a táskában, de a kétségbeesésen kívül semmi bajuk, szóval már én is nagyon ideges voltam. Aztán végre újra egymásra találtunk, volt nagy öröm, a finnek pedig szerintem még mindig nem értik, hogy hoztuk ezt össze. :D Bemutatkoztunk Finnországnak.

Finnország felülnézetből



a felhőkkel nem tudtam betelni
mire észbe kaptam, már le is szálltunk Ouluban

Szerencsére sikerült elérni az oului járatot, így a kis közjátéknak nem lett komolyabb következménye. :) Egyébként nagyon jó érzés végre nyelvi környezetben lenni, habár még néha mindig felkapom a fejemet a finnre, mert egyszerűen szokatlan, hogy ennyit hallom.

Voltam boltban, kicsit elveszettnek éreztem magamat a tejtermékes hűtő előtt, de aztán sikerült elméletileg olyan tejet venni, amilyet akartam (kicsit összezavart, hogy van maito és maitojuoma is).


az ötödik szem után megszokod; nekem úgy egészen ízlik, ha csak szopogatom, és nem próbálom megrágni


Este még elmentem sétálni, sajnos elfelejtettem magam befújni szúnyogriasztóval, szóval a finn állomány rögtön le is támadott, Én persze azért büszkén küzdöttem, és még a legközelebbi tavat is megtaláltam - hogy aztán beismerve a vereségemet visszavonuljak.

Kuivasjärvi

láttam mókusokat is, egészen fotogének voltak :3


Az ajtókkal vigyázni kell, mert a miénket kintről csak kulccsal lehet nyitni, még kilincs is csak belülről van.
Így hajnalban, ahogy ezt a bejegyzést írom (fél kettő-kettő), azt hiszem, hogy túl vagyunk az éjszaka legsötétebb részén - ami olyan nálunk, mint a szürkület. Behúztam a függönyt, hogy majd aludni tudjak, és lassan zárom is a soraimat, mert holnap fel kell kelni. :)

2 megjegyzés:

  1. Awww jézusom, én meg ültem itt, és úristen Susie mit csinál, mi lesz vele, elrabolják a finnek? Örökre ott marad a repülőtéren jesszus-jesszus Q____Q És erre meg ez... tényleg sírok xD Jó, örülök, hogy végül rendben vagytok x3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az erdőben még elveszhetek. xD Igen, én is örülök~

      Törlés