2017. április 29., szombat

Rovaniemi

Igen csak le vagyok maradva ezekkel a finnes bejegyzésekkel, pedig örömteli hírt kaptam múlthéten, amikor meglátogatott egy barátnőm, akivel Ouluban ismerkedtem meg: mehetek újra Finnországba! Most Jyväskyläbe, ami egy teljesen más vidék, mint ahol eddig jártam, mivel középen helyezkedik el, a sok-sok tó között. 
De most Rovaniemi a téma. :D Igen, igen, itt lakik az eredeti finn Joulupukki, de a Santa Claus Village-ről szeretnék egy külön bejegyzést (habár az lenne logikusan az első, mivel az volt az első úti cél a városon belül).

A Jätkänkynttilä-híd a Kemijoki fölött


Nagyon vártam a rovaniemi utat, amit gyakorlatilag mi szerveztünk - pár csoporttárs még májusban kiírta a csoportunkba, hogy szeretnének elmenni ide, aztán sorban csatlakozott hozzájuk a fél csapat, a tanáraink nagyon büszkék is voltak ránk, hogy ilyen sokan bátrak voltunk, és bevállaltuk. :) Az út amúgy olyan három óra Oulutól, az út folyamán sokszor volt építkezés, mivel a nyári hónapok folyamán javítják ki a burkolatot, ami a tél fagyban tönkre ment. 
Lappföldre elmenni régi álmom, ráadásul csodaszép idő köszöntött minket. És olyan virágok, mint otthon, habár a sarkkörtől alig nyolc kilométerre délre van a központ. 




Ez a kép az egyik legmenőbb múzeumból van, ahol jártam (a másik az egyértelműen a Tietomaa Ouluban). Az Arktikumba muszáj elmenned, ha érdekel a sarkvidék, a számik vagy a természetvédelem; az egész interaktív, itt nem unatkozik se kicsi, se nagy, ráadásul emlékeim szerint nincs az a nyomott múzeum-hangulat, ami máshol (tudjátok: a nyomott levegő, porszag).
Tényleg megéri bemenni; ha nem tudsz finnül, akkor is minden ki van írva angolul, nem veszel el. :) Engem alig lehetett kirángatni onnan, és akkor még hátra volt a városnézés. 


Jó turista voltam, és nem bírtam ki, hogy ne fotózzam le az eladásra kínált számi sámándobot, amire azóta csurog a nyálam. Igen, drága. Nem, nem mostanában szerzek magamnak



Igen, ez volt a kedvenc részem a kiállításon, meg a szoba a sarki fénnyel, de arról sajnos nincs képem. (Nem vagyok benne egészen biztos, hogy ebben a szobában szabad volt fotózni...)


Ez a térkép túl szép. 


Az épület kívülről, nehogy elmenjetek mellette. 

Túlöltöztem magam azzal a harisnyával, több mint 25 fok volt. :D 



Finn dizájn - valaki felhomályosít, hogy ez a pad mire jó? 


Ezt a házat azért fotóztam le, mert nagyon tetszett ez a megoldás az üvegezett terasszal. A nagy téli mínuszokban ez egy fűtetlen plusz helyiség, ahová ki lehet menni levegőzni. :)

A helyiek strandolnak. :D 


Víz-víz-víz, pancsoltam volna, ha hozok magammal fürdőruhát...






Lordin aukio, avagy a Lordi tér - tudjátok, ők nyerték meg az Eurovíziót Finnországnak 2006-ban. :) 





Aki a fotóimat nézegeti, annak feltűnhetett, hogy szeretem az ilyen utcai graffitiket, amik szépek, és feldobják a betont. 


Emlékszobor a lappföldi háborúról



Igen, ez az, aminek látszik: egy Angry Birds témájú játszótér! És természetesen lerohantuk barátnőmmel. :) A finn szülők kicsit furán néztek ránk, amikor mi is ott játszottunk a gyerekek között, de ez nem nagyon izgatott bennünket.
Mi meg szépen elfelejtettük, hogy mindenki tud körülöttünk finnül, szóval lehet, hogy nagyon furán hangzottunk. 





Ez az a hely, ahová soha többé nem mászok be, szép is a klausztrofóbia, főleg amikor elfeledkezem róla. 


Ez az irányjelző tábla a Lordi téren van, természetesen a sarkkör is ki van rá írva. 


Éjfél után értünk vissza Ouluba, habár ez nem volt zavaró, mivel az év ezen szakában világosak az éjszakák. A csapat egy része még energikus volt, és legyalogolta hazafelé azt az öt kilométert, de mi páran inkább buszoztunk, habár arra legalább egy órát kellett várni. Addig is beszélgettünk, én pedig próbáltam nem elaludni. A városban amúgy igazi szombat esti élet volt, az utcákon rengeteg ember járt, én pedig majdnem elsírtam magam örömömben, amikor hetek óta először láttam a holdat. 

Egyelőre ennyi, nemsokára érkezik egy bejegyzés a Santa Claus Village-ről is. :) 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése